[...]
Péntek estére négy zenekar állt össze, hogy játszon egy jót, zenéljen egy közöset. Amit nehéz megszokniés ne is menjünk el mellette, hogy egy estére kétféleközönséget is próbál megszólítani a hely: koncert, majd dj-k következnek. Nem láthatjuk az üzletpolitikai célokat, de néha szerencsésebb lenne nem keverni a szezont a fazonnal...
[...]
20 óra: kezd a Noistorm.
A hajdúszoboszlói fiúkról írtam a két héttel korábbi közös együttzenélés kapcsán pár sort. (*)
(*) A hajdúszoboszlói Noistorm tagsága már nem volt ismeretlen számomra, ezért kértük meg őket, hogy játszanak velünk egyet.
Meg kell mondjam, nem adtak egyszerű leckét a srácok, igazi kavalkád jött ki a hangfalakból. A noise, -core típusú stílusok keveredésének határáról érkező számok komoly odafigyelést igényeltek. Igazi agyas zene, egy másodpercnyi kiszámíthatóság nélkül. Viszont a veszélye is megvan: nagyon pontos, precíz, összecsiszolt előadás kell, hogy teljes egészében ki tudjon bomlani a zenehallgató számára a srácok művészete. Idő van, ahogy láttam és hallottam, akarat is. Nem hiszem, hogy most hallunk utoljára a Noistorm-ról.
Most, hogy már egyszer hallottam őket, könnyebb volt a részletekre figyelni, nem kellett állandóan „megfejteni” a zenét. Apróság, de szerintem fontos, hogy TK – aki amúgy a szintén szoboszlói Arsencura gitárosa is – nagyon jól hasznosítja gitáros vénáját a basszusgitáron is. Nagyon jó futamokkal operál, és amellett, hogy telíti az alját, még a szólófunkciót is megoldja. A komplexitás átka tényleg csak az, hogy sokat, rengeteget kell gyakorolni, együtt játszani. Itt ez lehet az üdvözítő út. Van kurázsi a srácokban, és az külön örvendetes, hogy a környéken tolnak ilyen remekbe szabott kis zenét.
Nem vagyok egy barátkozós típus, de a debreceni Hatred tagsága mindig a szívem csücske lesz. A zenével kapcsolatos elgondolásaink, érzéseink egy irányba mutatnak, ezért folyamatosan egymásra találunk, noha vannak vargabetűk a kapcsolatban. Számomra különösen kedves, amit csinálnak, hiszen én nagyon szeretem a Dillineger, Converge és a többi beteg osztó-szorzó zenét. A komplexitás, noise és math összeömlesztésén túl a teljesen felborult színpadkép, ami miatt érdemes egy Hatred Solution bulit megnézni. Csak azért nem lógnak a srácok a csilláron, mert nincs. Mindenhol zenélnek, maximálisan kihasználva a teret, és ez azt is megmozdítja, aki annyira nincs oda ezért a stílusért. Otthon sem rossz, de élőben totális tarolás, amit a fiúk művelnek. Tessék Hatredet hallgatni!
Nem mostanában hallottam a Hope to Believe-t élőben, attól függetlenül, hogy egy városból származunk. Valahogy nem jött ki a lépés, de most pótoltam a hiányosságot.
A zenekar egy éve dolgozik stabil felállással, letisztultak az útkeresés közben kérdések is, így egy érett, nagyon jól összerakott produkciót láthatott, hallhatott a közönség. A Hope a mai kor kihívásainak megfelelve vegyíti az egyszerűbb, döngölősebb témákat a sok hangból álló, ikergitár formációban megszólaló agyalásokkal. Az elején beindították a fordulatszámot és az csak pörgött, zakatolt, nem pihenve egy percre sem. A sok helyen megjelenő tiszta énektémák befogadhatóvá teszik az amúgy elég durva muzsikát, belopva ezzel magát a hallgatóság fülébe. Sajnálom, hogy keveset játszunk együtt, hátha a jövőben ez változni fog.
Zárásként mi vettük birtokba a színpadot és az „egri” lelkesedés szikrái indították útjára a mókát. A két gitáros által összepakolt koncertprogram húzós, súlyos masszát alkotott, rengeteg betonozással. Hazafele a vonaton megnéztem egy-két ninja filmet, így elhittem, hogy én is tudok szöcskézni. Nem is hagytunk üresjáratot, ment a karate, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A végére annyira belelkesedtünk, hogy még egy olyan számot is eljátszottunk, amit nem mostanában tettünk terítékre (Hű leszek). Megfáradva, de csurig telve örömmel hagytuk el a színpadot.
Nem vagyok egy barátkozós típus, de a debreceni Hatred tagsága mindig a szívem csücske lesz. A zenével kapcsolatos elgondolásaink, érzéseink egy irányba mutatnak, ezért folyamatosan egymásra találunk, noha vannak vargabetűk a kapcsolatban. Számomra különösen kedves, amit csinálnak, hiszen én nagyon szeretem a Dillineger, Converge és a többi beteg osztó-szorzó zenét. A komplexitás, noise és math összeömlesztésén túl a teljesen felborult színpadkép, ami miatt érdemes egy Hatred Solution bulit megnézni. Csak azért nem lógnak a srácok a csilláron, mert nincs. Mindenhol zenélnek, maximálisan kihasználva a teret, és ez azt is megmozdítja, aki annyira nincs oda ezért a stílusért. Otthon sem rossz, de élőben totális tarolás, amit a fiúk művelnek. Tessék Hatredet hallgatni!
Nem mostanában hallottam a Hope to Believe-t élőben, attól függetlenül, hogy egy városból származunk. Valahogy nem jött ki a lépés, de most pótoltam a hiányosságot.
A zenekar egy éve dolgozik stabil felállással, letisztultak az útkeresés közben kérdések is, így egy érett, nagyon jól összerakott produkciót láthatott, hallhatott a közönség. A Hope a mai kor kihívásainak megfelelve vegyíti az egyszerűbb, döngölősebb témákat a sok hangból álló, ikergitár formációban megszólaló agyalásokkal. Az elején beindították a fordulatszámot és az csak pörgött, zakatolt, nem pihenve egy percre sem. A sok helyen megjelenő tiszta énektémák befogadhatóvá teszik az amúgy elég durva muzsikát, belopva ezzel magát a hallgatóság fülébe. Sajnálom, hogy keveset játszunk együtt, hátha a jövőben ez változni fog.
Zárásként mi vettük birtokba a színpadot és az „egri” lelkesedés szikrái indították útjára a mókát. A két gitáros által összepakolt koncertprogram húzós, súlyos masszát alkotott, rengeteg betonozással. Hazafele a vonaton megnéztem egy-két ninja filmet, így elhittem, hogy én is tudok szöcskézni. Nem is hagytunk üresjáratot, ment a karate, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A végére annyira belelkesedtünk, hogy még egy olyan számot is eljátszottunk, amit nem mostanában tettünk terítékre (Hű leszek). Megfáradva, de csurig telve örömmel hagytuk el a színpadot.
Török Péter
[www.abiocore.hu]
[www.myspace.com/abicore]
[http://abiocore.blogger.hu]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése